A koronavírus olyan kormányzati kihívás is, amely hosszú távú következményekkel járhat a közösségek és a vállalkozások számára. Ráadásul alkalmazkodniuk kell az emberi viselkedéshez is.
A 2019-es koronavírus-betegség (COVID-19) Kína központjában egy sűrűn lakott gyártási és szállítási csomópontban jelent meg. Azóta 29 másik országban és régióban terjedt el (2020. február 20-i állapotban).
A határokon átnyúló válságok, például a pandémiák hatékony kezelése helyi, nemzeti és nemzetközi szinten is felkészültséget, gyors reagálást igényelnek. Sok ország, különösen azokban a régiókban, ahol új kórokozók léphetnek fel, nincs megfelelő felszerelés az új betegségek kimutatására, jelentésére és azokra való reagálásra.
Jelentős előrelépés történt a 2014-es -2016-os nyugat-afrikai Ebola-járvány óta. Ám az egészségügyi rendszerek továbbra sem készültek fel a fertőző betegségek járványszerű megjelenésére. Egyetlen ország sem felkészült teljesen a járványok kezelésére.
Több tízmillió munkavállaló van karanténban és részben kiesik a munkaerőpiacról. Kína küzd annak érdekében, hogy a gazdasági tevékenysége visszatérjen a korábbi pályájára. Azokban az országokban, ahol a jól bevált válságkockázat-kezelési megállapodások vannak, jobban sikerül lelassítani a fertőzés terjedését. Bár ez nem teszi őket immunissá a politikai és gazdasági nyomás ellen.
A COVID-19 azt is megmutatja, hogy a kormányzati kudarcok származhatnak a rosszul felkészített hatóságok tétlenségéből vagy túlzott lelkes aktivitásaiból. A spektrum mindkét vége aláássa a polgárok és az ország kormányzata közötti bizalmat és együttműködést.
A vírus terjedésének megakadályozására vagy késleltetésére, valamint az egyének és a közösség gyenge ellenálló képességének kompenzálására valószínűleg központosított ellenőrző intézkedésekre is szükség lehet, de ezek ártalmasak is lehetnek.
A karanténbe került városokban, régiókban vagy tengerjáró hajókon rekedt emberek esetében növekszik a stressz, a szorongás, az elszigeteltség érzése, mivel és az életük feletti ellenőrzés elvesztését tapasztalják.
Az utazási tilalmak társadalmi, gazdasági és politikai szankciókat eredményeznek, melyek elriaszthatják az egyéneket és a kormányzati szerveket az információk megosztásától és a jövőbeni járványok nyilvánosságra hozatalától.
A gyenge vagy túlterhelt egészségügyi rendszerek küzdenek a fertőzés terjedésével, az ápolási igények kielégítésével. Tovább csökkentve a felelős intézmények és egyének kompetenciájába vetett bizalmat.
A pánik gyorsabban terjed, mint a járvány
A szociális média további kihívást jelent a bizalom szempontjából: a pánik gyorsabban terjed, mint a járvány. A globális platformok tovább növelik a bizonytalanságokat ha téves információkat terjesztenek. Például olyan adatokat, spekulációkat terjeszthetnek, amelyek félelmet kelthetnek az emberekben. Virálissá válhatnak és sokkal több embert érhetnek el, mint a megnyugtató szakértői vélemény. Ez a félelem megrontja a polgárok bizalmát a kormányok azon képességében, hogy megvédjék őket a kockázatoktól. Növeli a pszichológiailag védekező és társadalmi szempontból káros intézkedések, például a pánikvásárlás és az előítéletek valószínűségét.
Milyen hatással van a koronavírus az üzletre?
Ahol szigorú politikai válaszlépésre van szükség a járvány esetében, ott az üzleti tevékenységeket elkerülhetetlenül befolyásolja a koronavírus megjelenése.
- Az emberek százmillióit érintő utazási korlátozások és karanténok miatt a kínai gyárak munkaerő és alkatrészek nélkül maradtak. Megszakítják az időben történő ellátási láncokat, és értékesítési problémákat váltanak ki a technológia, az autóipar, a fogyasztási cikkek, a gyógyszeripar és más iparágak területén.
- Az alapanyagárak – Kína alapanyag-fogyasztásának visszaesése – miatt, a gyártók fontolóra veszik a termelés csökkentését.
- A mobilitás és a munkahelyi zavarok a kínai fogyasztás számottevõ csökkenéséhez vezettek, és több ágazat multinacionális vállalatait szorongatta. Többek között a repülés, a külföldi oktatás , az infrastruktúra, az idegenforgalom, a szórakozás, a vendéglátás, az elektronika, a fogyasztási és a luxuscikkek területét érinti.
Összességében Kína GDP-növekedése idén 0,5 százalékponttal lelassulhat. Legalább 0,1 százalékponttal csökkenve a globális GDP növekedését. Ez hat a fejlett és feltörekvő piacokon is, amelyek nagymértékben függnek Kínától .Legyen szó kereskedelem, turizmus vagy beruházás formájáról. Ezen országok némelyike korábban már meglévő gazdasági törékenységet mutatott, mások gyenge egészségügyi rendszerrel rendelkeznek. Így ennélfogva kevésbé képesek ellenállni a pandémiáknak, járványoknak.
Számos ázsiai és afrikai országban nincs megfigyelési, diagnosztikai és kórházi képességük a betegség kitörése során történő azonosításhoz, elkülönítéséhez és kezeléséhez. A gyenge rendszerek bárhol veszélyeztetik az egészségbiztonságot. Növelik a fertőzés lehetőségét és az ebből következő társadalmi és gazdasági következményeket.
Folytatjuk!
Forrás: WEF
