A sokat emlegetett urbanizáció hatalmas társadalmi, gazdasági és éghajlati stresszeket generál. Ha a fenntartható városiasodás a 21. század legfontosabb kihívásai közé tartozik, akkor Ázsia egy igen érdekes terepet jelent majd. Hisz az ázsiaiaknak csak fele él városokban. Szemben az amerikaiak nagyjából 82% -ával és az európaiak 74% -ával. Robert Muggah és Parrag Khanna összefogllaója számunkra is érdekes.
Az ázsiaiak mozgásban vannak. Ázsia megacityjei már elérték a Nyugaton elképzelhetetlen skálát, ahol a legnagyobb metropoliszok ritkán meghaladják a 10 millió lakost. Az ázsiai mamut városok hatalmas területekre kiterjedő, szétszóródott szigetcsoportok. 60 millió embert foglalnak magukba. A kérdés az, hogy készen állnak-e az urbanizációra??
“Ázsia városi népességnövekedésének üteme lélegzetelállító. “
Az ENSZ becslése szerint az Ázsia 4,5 milliárd lakosának több mint fele (2026-ig) él majd a városokban. Egyesek a megacitykbe költöznek. 2025-ig az ázsiaiak 60% -ának fognak otthont adni . Míg a metropoliszok, például Tokió, Új-Delhi, Sanghaj és Dhaka látványos terjeszkedésbe kezd. Ugyanakkor tény, hogy számos nagyvárosban a népesség csökken.
Ehelyett Ázsia a városok felé fordulását nagymértékben a gyors ütemű vidéki-városi migráció hajtja: A vidéki területek városiasodásokba történő átsorolása
Kína városi növekedésének 80% -át és az elmúlt három évtizedben Indonéziában 67% -ot tesz ki.
Az ázsiai látványos városnövekedés nagyrészt jó helyzetet biztosított a lakosai számára. Sok nagyobb ázsiai város egyre gazdagabbá válik és megszilárdítja pozícióját. Néhány kivétellel az ázsiai városlakók általános életminősége javul.
Ennek ellenére a régióban a városiasodási folyamatok sokszínűek és egyenetlenek. A terjeszkedés, a torlódások, a munkanélküliség és a nyomornegyedek kritikus akadályokként jelentkeznek. A szegénység és a koncentrált hátrányok nagy zűrzavarai továbbra is fennállnak.
“Hihetetlen természeti adottságok.”
Az ázsiai városi táj természetesen hihetetlenül változatos. Egyes országok, mint Kína és Japán, felhalmozták a szükséges vagyont és kapacitást, hogy kezeljék a fél évszázados felgyorsult urbanizációt. Infrastruktúrával, lakhatással, közművekkel és szolgáltatásokkal. De mindez nem feltétlenül jó.
A kínai városok megközelítik a népesség csúcspontját. de pl. sok japán város népessége már a hanyatlás jelenségeivel szembesül. A városi lakosság mindkét országban komoly kihívásokkal néz szembe: ezek a szennyezésből, a vízfeszültségből, a szélsőséges hőségből, a szolgáltatásnyújtás elmaradásából, a szegregációból és az idősödő lakosságból fakadnak.
A dél- és délkelet-ázsiai városok több mint 2,5 milliárd lakosával rendelkeznek. Elhomályosítva Kína adatait. Indiában városi lakossága 2050-re 416 millió emberre emelkedik (255 millió új városlakó Kínában). A leggyorsabb városi lakosság bővülése Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön és Vietnamban található.
Ez a két régió a fiatal népességgel jelenti Ázsia következő növekedési hullámát. De miközben infrastruktúrájuk megfelelő, és határtalan befektetés van folyamatban, a társadalmi és környezeti kockázatok egyre nagyobbak.
Milyen lesz Ázsiában a jövő városa?
Kelet-, Közép-, Dél- és Délkelet-ázsiai városaink földrajzi és népességméretük és az egy főre jutó gazdagságuk alapján azonosítottuk egy részhalmazát. Ezután olyan városokat kerestek, melyek a meglévő rangsor szerint a viszonylagos törékenységi szintek és a technológiai változásokhoz való alkalmazkodás tekintetében jöhettek szóba. A városi törékenység összetett mércét jelent: a város éghajlati és antropomorf kockázatoknak való kitettségét.
A város technológiai alkalmazkodóképessége a digitális, fizikai és társadalmi-gazdasági eszközök minőségével és lefedettségével függ össze. A listán szereplő városok agilisabbak és felkészültebbek, mint a többiek.
A városi önkormányzatok, az üzleti élet és az állampolgári csoportok számára a város agilitásának megteremtése alapvető fontosságú a technológiai változások zavaró hatásának előrejelzéséhez és navigálásához. Bizonyos, hogy az ázsiai városok szembesülnek a munkaerő-automatizálás és a munkalehetőség csökkenésével a hagyományos foglalkoztatási ágazatokban, például az ipari gyári munkákban.
Ezeket a nyomásokat a vidéki területeken a mezőgazdaság-intenzív ágazatok gyors automatizálása erősíti majd meg.
A digitális kapcsolatokkal fenntartott városi szolgáltatási gazdaságokba történő átmenet kulcsfontosságú lesz a magas foglalkoztatottság és a növekvő bérek fenntartása, valamint az új készségek elfogadása érdekében a jövő digitális gazdaságában.
Az ázsiai városoknak meg kell birkózniuk a túlnépesedés, az egyenlőtlenség, a bizonytalanság és a környezeti stressz sokrétű stresszével is, amely a városi fenntarthatóság alapvető mércéje.
Ázsia városai egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek megfizethető lakások. S a nem megfelelő víz- és szennyvízkezelés, a növekvő levegőszennyezés, a hőszigetek, a szélsőséges időjárási események és más kihívások miatt elkerülhetetlen externáliákként kezeljék a városi növekedést.
A kérdés az, hogy az ázsiai városok hajlandóak és képesek-e kiegyensúlyozni tömeges népességük növekedését és infrastrukturális szükségleteit, miközben új technológiákat alkalmaznak és korlátozzák szén-dioxid-lábnyomaikat. Meg tudják-e csinálni elég gyorsan és és megfelelő minsőégben??
Nem meglepő, hogy egyes városok jobban felkészültek, mint mások. A jelentős vagyont regisztráló tengerparti kínai városok is szisztematikus sebezhetőségekkel szembesülnek. Mint például a vízellátás csökkenése és a tengerszint emelkedése (Sanghaj, Shenzhen és Guangzhou). A dél-ázsiai megakadások jelentős gazdasági buborékként jelentkeznek, de messze elmaradnak a digitális forradalom (Karachi, Új-Delhi, Mumbai, Bangalore, Hyderabad, Chennai, Kolkata és Dhaka) előnyeit kihasználó teljes kapacitásból.
Számos délkelet-ázsiai város jó helyen áll, amikor technológiai felkészültségükről van szó, de átlagon felüli törékenységi kockázatokkal küzd (Bangkok, Kuala Lumpur, Manila és Jakarta). A városok csoportosítása földrajzilag megragadja a hasonló gazdasági, politikai és kulturális profilokat, hangsúlyozva a belső és régiókon átívelő tanulási és problémamegoldási lehetőségeket.
Számos bizonyíték van arra, hogy az ázsiai városok ázsiai megoldásokat fejlesztenek ki kihívásokra. Például Shanghai esetében. Régóta szenvedett az akut levegőszennyezéstől, de nagyra törő programokat hozott létre a tiszta energia előállítására és az elektromos járművek népszerűsítésére.
Vagy Shenzhen célja, hogy az új építési szabályok, a szén-dioxid-kereskedelmi rendszerek és az elektromos autók révén egyensúlyt hozzon létre az élhető város érdekében.
Guangzhouban, amely a túlzott fejlődés miatt szárazföldi és vízhiánnyal szenvedett, az új építés a termékeny területeken drámaian lecsökkent. A levegőszennyezés 2012-től 2016-ig 42% -kal csökkent.
Ez a három város és még sokan mások is élvezik az új nemzeti szabályozást a levegő, a szárazföld és a folyók ipari szennyezésének csökkentése érdekében.
Dél-Ázsiában a tágas megacityk sokkal nagyobb kihívásokkal szembesülnek, mint Kínában. De az infrastrukturális alap, a pénzügyi források és a politikai akarat nélkül nem tudják kezelni a problémákat.
.Karachiban, Pakisztán kereskedelmi központjában az ország GDP-jének mintegy egyharmadát teszik ki. Az évtizedekalatt elhanyagolt közművek hozzájárultak a szilárd hulladék és szennyvízválsághoz. A szövetségi kormány csak most kezdett befektetni a sótalanító és vízellátó projektekbe, valamint egy integrált tömegközlekedési rendszerbe, hogy megkönnyítse a torlódást.
Mi a helyzet Indiával?
Az indiai megacityk szintén rossz hírű várostervezésről és romló infrastruktúráról ismertek. Beleértve a nem megfelelő vízelvezetést is.
Mumbai a közelmúltban új területrendezési törvényeket vezetett be a megfizethető lakások állományának növelése érdekében. Míg New Delhi – amely szmog rekord szintjeivel szembesül – több tömegközlekedést épített ki és csökkenti a dízel járművek számát. Mind New Delhi, mind Chennai akut vízhiánnyal küzd, mely utóbbiak új programokkal foglalkoznak a víz újrahasznosításában.
India Bangalore és Hyderabad tech szigetei olyan gyorsan nőttek, hogy ők is feláldozták a természetes élőhelyeket és növényzetet. Rosszul tervezett beépített területek számára. Anélkül, hogy hatalmas beruházásokat végeznének az alapvető vízellátásban és higiéniában, a tömegközlekedésben és az elosztott lakásokban, az indiai tech-ágazat ezen új motorjai megrekednek.
A délkelet-ázsiai városok gyorsan növekednek, anélkül, hogy arányos befektetésük lenne az alkalmazkodóképességük megerősítésében.