Bár egyes városok megerősítették képességeiket a sebezhetőségeik megszüntetésére, enne ellenére egyáltalán nincsenek felkészülve a közelgő kiberfenyegetésekre.
A kiberbiztonságot közjóként kell kezelnünk! Nézzünk néhány példát!
2018-ban egy iráni hackerek által indított hatalmas ransomware támadás öt napra bezárta Atlanta városházát. Ez a legnagyobb kibersértés, amelyet egy amerikai város regisztrált:megzavarta a rendőrség szolgálatát, a bírósági ügyek feldolgozását, a parkolási jegyek, az üzleti engedélyek és a vízszámlák kifizetését, sőt az ország legforgalmasabb repülőterét is.
Baltimore-ban a zsarolóvírus-támadások 2018-ban és 2019-ben leállították a város legtöbb szerverét, és megbénították a 911-es segélyhívó központját.
És nem csak az Egyesült Államok nagyvárosai állnak az élvonalban. Kisebbek százai fizettek több százezer dolláros bitcoin váltságdíjat azért, hogy visszaszerezzenek hozzáférést saját rendszereikhez. Köztük 22 texasi város a múlt hónapban.
Egyre világosabb a városokat érő kiberfenyegetés hatóköre. Iparági szakértők szerint több mint 70 százalékuk ransomware támadásokról számolt be az Egyesült Államok célországában és helyi önkormányzataiban.
Az elmúlt két évben legalább 180 közbiztonsági telefonközpontot is célba vettek. A számítógépes bûnözõk elosztott szolgáltatásmegtagadási támadásokat, zsarolóprogramokat és egyéb kész hackereszközöket alkalmaznak az önkormányzati hálózatok megszakítására és betörésére. Digitális arzenáljaik a Deep Webről származnak, fegyvereik pedig teljesen automatizáltak. Ez azt jelenti, hogy a támadások a hét minden napján, 24 órában futhatnak. A kiberfenyegetés hatásait nem szabad félvállról venni.
A Lloyds becslése szerint 2020-ban csak New York városa több mint 2,3 milliárd dollárnyi kiberrel kapcsolatos veszteséggel szembesülhet. A városok nem engedhetik meg maguknak a digitális betörések növekvő költségeit.
A kibertámadások természetesen nem korlátozódnak az Egyesült Államok városaira. Gyakorlatilag minden kis és nagyvárosnak meg kell küzdenie a digitális zavarokkal. Csupán az elmúlt néhány évben zsarolóprogramot használtak arra, hogy megzavarják a dublini városi villamosrendszert. Megzavarják a légiforgalmi irányító- és vasúti jegyrendszereket Stockholmban. Erőműveket támadtak le Johannesburgtól Hyderabadig.
A fenti történések ellenére a városi tanácsok és a kormányzók hozzállásában nem sok minden változott.
Miért olyan sebezhetőek a városok?
Az egyik fő ok, amiért a városok a kiberbűnözők célpontjaivá váltak, az az, hogy messze le vannak maradva a digitális forradalom mögött. A kritikus infrastruktúrájukat működtető mögöttes technológiák közül sok elavult.
A városi hatóságok gyakran nem rendelkeznek kellő készségekkel rendszereik frissítéséhez. A technológia legokosabb elméi ritkán választanak városok, közművek vagy repülőterek melletti munkát. Ehelyett az Amazonhoz, a Facebookhoz és a Google-hoz özönlenek, ahol a közszférában kínált fizetés sokszorosát keresik.
Bármilyen rossz is a helyzet, a technológiai felgyorsulás drámai módon ronthatja a dolgokat. Míg az intelligens városok, az összekapcsolt otthonok és az intelligens infrastruktúra bizonyos előnyökkel jár. Összetettségük és mindenütt jelenlétük veszélyt jelent a városokra.
Képzeljük el, milyen pusztítás következik be, amikor a hackerek az intelligens közlekedési hálózatokat és a forgalomirányítási rendszereket veszik célba. A nem is olyan távoli jövőben az intelligens utak – az utcai lámpákkal kölcsönhatásba lépő autók, mentőautók, rendőrautók és tűzoltóautók – széles körben elterjedtek. Ezekben a környezetekben a kibertámadások nem csak kényelmetlenek, hanem zűrzavart és végső soron emberéleteket is okoznak.
Ami a digitális biztonságot illeti, nagyon kevés irányt (vagy finanszírozást) biztosítanak a nemzeti hatóságok ahhoz, hogy az államokat, megyéket és városokat a megfelelő irányba tereljék.
Ehelyett a városokat elárasztják technológiai szállítók, akik intelligens városi portfóliójukat , gazdasági potenciáljukat mutatják be a városrészeknek és a lakosoknak.
Erőteljes ösztönzők vannak arra, hogy eladják áruikat. Egy McKinsey tanulmány becslése szerint az IoT önmagában több mint 11 billió dollárnyi gazdasági tevékenységet generálhat 2025-re. A pénzszerzési rohanásban a magáncégek arra sürgetik az önkormányzatokat, hogy a lehető leggyorsabban építsék ki infrastruktúrájukat. De a meglévő rendszerekkel való együttélést biztosító biztosítékok nélkül.
